SZARVASMARHA istálló létesítése szeglemezes tetővel

A haszonállatokkal szembeni etikus magatartás a jó közérzet fenntartása,
amelyre az EU-jogszabályok az „állatjólét” (animal welfare) kifejezést használják. Az állat-egészségügyi statisztikák szerint a veszteségek döntő részét nem a különféle patogén, hanem a helytelen tartási, takarmányozási és egyéb környezeti ártalmak, illetve ezek hatására felszaporodó kórokozók okozta betegségek idézik elő. 

Fix ár garancia

Fából olcsóbb és tartósabb mint fémből.

Tartós és Innovatív

Nem korrodálódik. 30 méter fesztáv is lehet.

Villámgyors

Előregyártott elemek időjárás garanciával

Egyedi, csak Önnek

A kívánt méretre készítjük, egyedi tervezés

szarvasmarha-tartási technológiák

 Az állatoknak saját értékük van, ezért alapjában véve bizonyos jogokkal is rendelkeznek: mozgáshoz, élettérhez, öntisztításhoz, szaporodáshoz, kíméletes halálhoz stb. A fontosabb alapelveket a következőkben foglaljuk össze:

  • Az állatokat olyan személynek kell ellátnia, aki megfelelő elméleti és
    gyakorlati ismeretekkel rendelkezik és képes annak felismerésére, hogy
    az állat egészséges-e vagy sem.
  • Az állatokat legalább naponta egy alkalommal teljes ellenőrzésnek kell
    alávetni, amelynek ki kell terjednie a következőkre: kondíció, mozgás,
    élénkség, testtartás, szőrzet, bőr, szemek, fülek, farok, lábak és lábvégek
    állapota. A teljes körű ellenőrzés természetesen nem azt jelenti, hogy
    minden állatot egyedileg megvizsgálnak.
  • Ha beteg állatot találnak, késedelem nélkül indokolt megkeresni a kiváltó okokat, s azokat meg kell szüntetni. Ezután el kell végezni – esetleg az állatorvos bevonásával – a gyógyító tevékenységet. Erről egyébként az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény részletesen
    rendelkezik.

 

Épületek és berendezések

  • Az istálló kialakításakor figyelembe kell venni a külső környezeti tényezők zavaró hatását (fény, zaj, rezgések, légköri szennyezés stb.) is.
  • Az istállók tervezésekor, berendezésekor, valamint az üzemeltetéskor alapvetően fontos a megfelelő higiénés körülmények fenntartása, annak
    érdekében, hogy minimálissá tegyék a traumás betegségek, sérülések kockázatát, valamint figyelembe vegyék a tűzesetek megelőzésének és a
    tűz elleni védelemnek a biztonsági követelményeit. A folyosók és az ajtónyílások tegyék lehetővé az állatok sérülésmentes, szabad mozgását.
  • Az épület tegye lehetővé az állatok minden nehézség nélküli alapos megfigyelését.
  • Az alkalmazott tartási rendszer tegye lehetővé az elégséges, szabad mozgást, az etető-itató berendezésekhez való akadálytalan hozzáférhetőséget, a megfelelő alapterületű fekvőhelyet, ill. fekvési helyzetet, valamint a végtagok akadálytalan kinyűjtását és a kényelmes fekvést.
  • Kötött tartás alkalmazásakor a lekötés nem okozhat fájdalmat az állatnak.
  • Fontos, hogy az állatok láthassák egymást és legyen módjuk társas kapcsolataik, viselkedési szokásaik ápolására.
  • Az istállópadozat ne legyen csúszós, s ne okozzon az állatnak kényelmetlenséget, sérülést. Az ürülék, a csurgalékvíz könnyen eltávolítható
    legyen.
  • A beteg vagy sérült állat elkülönítésére, kezelésére külön helyről kell gondoskodni.

Tartástechnológia-üzemeltetés

  • Csoportos tartás esetén a csoportnagyság kialakításakor figyelemmel
    kell lenni a következőkre: fajta, kor, ivar, élőtömeg, viselkedési szokások. A zsúfoltságot, mint stressztényezőt indokolt kiküszöbölni.
  • Az állatokat – tartási módtól függetlenül – mindig tisztán kell tartani.
  • Az állomány betelepítése előtt az istállót és berendezési tárgyait tisztítani és fertőtleníteni szükséges.
  • Minden állatnak naponta hozzá kell jutnia a számára szükséges táplálóanyag-mennyiséget tartalmazó, teljes értékű takarmányhoz valamint az egészséges ivóvízhez.
  • A légköri viszonyok (hőmérséklet, páratartalom, mérgező gázok stb.) ne
    befolyásolják károsan az állatok egészségi állapotát.
  • A külső és belső trágyatároló és -kezelő berendezéseket, létesítményeket
    úgy kell megtervezni, kivitelezni és üzemeltetni, hogy az állatok ne legyenek kitéve az egészségükre veszélyes koncentrációjú gázok káros hatásainak.
  • Zárt létesítményben a szellőzési rendszer meghibásodása esetén is gondoskodni kell a friss levegőről.
  • Az állatokat tilos kitenni állandó, tartós vagy hirtelen zajhatásoknak.
  • Az állatok nem tarthatók sem állandó erős megvilágításban, sem állandó sötétségben. A mesterséges fényforrás nem okozhat az állatnak kényelmetlenséget, illetve egészségkárosodást. A mesterséges megvilágításnak
    legalább ugyanolyan intenzitásúnak kell lennie reggel 9 óra és 17 óra
    között, mint a természetes fénynek.
  • Kerülni kell az állatok áramütésének veszélyét.
  • A fenotípus megváltoztatásával kapcsolatban az állatorvosi, gyógyászati célú, az állat érdekében, vagy az állattal foglalkozó ember védelmében végzett beavatkozásokat (például: szarvtalanítás, orrkarikázás, ivartalanítás stb.) kizárólag szakképzett személyek végezhetik.
A borjak elhelyezése

A borjúnevelési módszerek alapvetően két csoportra oszthatók:
– szoptatásos,
– itatásos felnevelésre.
A húsmarhatartásban alkalmazott szoptatásos borjúnevelési technológiában a borjakat télen mélyalmos épületben, annak egy részét lekerítve, s búvórésekkel ellátott, ún. borjúóvodában helyezzük el. A nyári szálláson is szükséges száraz, fedett pihenőhelyet létesíteni a borjak számára. A borjúóvodában célszerű elhelyezni az abraketetőt, valamint a szénarácsot is.
Az itatásos borjúnevelést az elhelyezés szempontjából szakaszokra oszthatjuk:
– az újszülött borjakat a szabad levegőn, egyedi ketrecekben vagy kis csoportokban, borjúistállókban, s a hozzá tartozó kifutókban ajánlatos elhelyezni;
– a választott (50-60 napos korú) borjakat (a tejtáplálás megszüntetése
után) pedig kis csoportokban, kifutóval ellátott, utónevelő istállóban helyezzük el.
Az egyedi ketreces elhelyezés számos változata ismert. Az ún. kaliforniai ketrecek (a Steinmann-ketrec továbbfejlesztett változatai) két fő részből állnak. A pihenőtérként szolgáló fedett rész 100-140 cm hosszú, 90-120 cm széles, valamint 90-100 cm magas. Készíthető fából, fémből vagy műanyagból. Az egyedi bokszoknak (kivéve a beteg állatok elkülönítésére szolgálókat) nem lehet tömör oldalfala, hanem csak olyan hézagos szerkezetű, amely lehetővé teszi az állatok közötti vizuális és fizikális érintkezést. A pihenőtér aljzatának kialakításakor olyan kavicságyat célszerű létesíteni, amely a vizeletet, valamint a csapadékvizet egyaránt gyorsan és biztonságosan elvezeti. Erre almozzunk vastagon, főkén búzaszalma felhasználásával. A pihenőtér tetőzete főként szigeteletlen, de igen változatos kialakítású lehet.
Téli időszakban, a borjak hideg szelek elleni fokozott védelme céljából, a ketreceket szalmabálákkal érdemes körbe rakni. Az abraketetésre szolgáló vödröt az almozott, fedett pihenőtér ajtónyílásának belső felületén célszerű rögzíteni, megelőzendő a kiosztott abrak gyors erjedését, átnedvesedését, megfagyását. A pihenőtér előtti kifutó 100-120 cm széles és hosszú legyen, minimális mozgásteret nyújtva ezzel a ketrecben elhelyezett borjú számára. A tejitatásra szolgáló vödröt, ill. itatóedényt, a szénarácsot, valamint a borjak számára állandóan ivóvizet tároló vödröt a kifutó rácsos kerítésén célszerű rögzíteni. Ha a tejtáplálás idején a borjakat kis csoportokban helyezzük el, az újszülött borjak számára mélyalmos pihenőtér kialakítása szükséges (minimum 1-1,5 m2/állat férőhelyigény figyelembevételével). A csoportosan tartott borjak minimális fekvőtérigénye 150 kg élőtömegig 1,5 m2 állatonként, valamint gondoskodni kell elegendő szabad területről ahhoz, hogy a borjak akadályoztatás nélkül megfordulhassanak, lefekhessenek. Külön etetőteret azért célszerű kialakítani, mert tejitatáskor a tej maradványok, valamint a mosóvíz egyaránt nedvesítik, szennyezik az almot. Az abrakos vályúkat, szénarácsokat is az etetőtéren ajánlatos elhelyezni, hogy a táplálkozó, valamint a közlekedő borjak ne zavarják pihenő társaikat. Az etetőtér gyakori, vízzel való lemosása elősegíti a páratartalom növekedését, illetve a legyek, rovarok elszaporodását. A fedett etető- és pihenőtérhez számos esetben burkolatlan kifutó vagy karám tartozik. Az utónevelő istállóban kevesebb, de nagyobb testű, választott borjú elhelyezése lehetséges (2,5-3 m2 férőhely/állat). Itt további jászlakat ajánlatos kialakítani a tömegtakarmányok etetésére. Az utónevelés egyes időszakaiban az állatok a kifutóban elhelyezett jászolból is etethetők. A kiscsoportos borjúistállókban szinttartós önitatókkal megfelelően megoldható a borjak állandó, jó minőségű ivóvízzel való ellátása.

A növendék üszők elhelyezése

A növendék üszők téli elhelyezésére az olcsó, egyszerű építészeti megoldású, természetszerű tartást lehetővé tevő istállók, fészerek a legalkalmasabbak.
Az elhelyezésre szolgáló épületek tartástechnológiája egyszerre legyen egyszerű és minimális munkaigényű. Az olcsó épületek szerkezetének anyaga lehet fa, vas vagy vasbeton. A tetőzetük mindig szigetelés nélküli, főként hullámpala, esetleg cserép. Az üszők elhelyezésére a legmegfelelőbbek a nyitott, kötetlen tartású istállók. Az ilyen istállók tervezésekor egy növendék üszőre 2,5^4 m2, egyes újabb etológiái vizsgálatok szerint 5-6 m2 alapterületet számolnak. A téli elhelyezésre szolgáló épületekhez rendszerint kifutó csatlakozik. Kedvező esetben a kifutó alapterülete meghaladja az istállóét, de minimálisan, legalább azonos területű legyen. Az istállók tájolásakor ügyelni kell, hogy az épület hossztengelye az uralkodó szélirányra merőleges legyen. Leggyakrabban mélyalmos rendszerű, ritkán pihenőbokszos pihenőteret alakítanak ki. Mivel a növendék üszők télen sok tömegtakarmányt fogyasztanak, a jászlak hosszát annak megfeleően kell meghatározni. A jászlak elhelyezhetők az istállóban, de jobb megoldás a kifutóba való telepítésük. Nyáron elegendők a szinttartós önitatók, télen viszont, a nyitott istállókban a temperáló önitatók használata elengedhetetlen. Az állatok alomszalma igénye általában 3-5 kg/állat/nap. Nagy vastagságú mélyalom esetén az alomszalma igény megkétszereződhet. A növendék üszők az év legnagyobb részét a legelőn töltik. A legelőn kialakított nyári szállásnak karámot, hozzá tartozó befogófolyosót, olcsó épületet, továbbá széna- és abrakkiosztásra alkalmas jászlakat, szénarácsokat, vályúkat szükséges tartalmaznia. Az ivóvízellátáshoz nagy vízhozamú vízforrásra is szükség van.  növendék üszők tavaszi kihajtásakor, valamint őszi behajtásakor az állatok permetezése, porozása, az ektoparaziták elleni prevenció és beavatkozás miatt feltétlenül szükséges.

A növendék bikák elhelyezése

A növendék bikákat a hizlalásuk folyamán egyénileg és csoportosan helyezhetjük el. 10-15 évvel ezelőtt még a kötött tartású hízóbika-istállók tették ki a hazai istállók zömét. Az utóbbi években viszont a kiscsoportos, kötetlen tartásrendszerű épületek terjedtek el. A kisüzemekben azonban még ma is a kötött tartásmód dominál. A növendék bikák elhelyezési megoldásainak megválasztásakor még ma is az élőmunkaigény, valamint az alomfelhasználás a legfontosabb szempont.
Csoportonként 10-15 állat elhelyezése esetén 4-5 m2 férőhelyigénnyel kell számolnunk. Az alomszalma-felhasználás mindkét elhelyezési módban 3-5 kg
körül alakul naponta, állatonként. A szinte 100%-ban félintenzív hizlalást alkalmazó telepeken a hízóbikák többféle jászol elrendezéssel etethetők. Zártkötött tartásmódban a fal menti jászlas megoldás éppúgy alkalmazható, mint a középső etetőutas. Kötetlen tartásmódban a jászlak karámban (kifutóban) való elhelyezése éppoly gyakori, mint a fedett, mélyalmos pihenőtéren. Az STV-állomásokon (telepeken) is a kötetlen, kiscsoportos elhelyezést alkalmazzák. Csak a tejelő típusú tenyészbikajelöltek hizlalásának bizonyos szakaszában kötik le az állatokat. A zárt épületben, kötötten hizlalt növendék bikákat csészés önitatókból itatják.
Zárt-kötetlen tartásmód alkalmazása esetén a szinttartós önitatók használata a legelterjedtebb. A nyitott istállóban elhelyezett állományok egyedeit télen fűtőszállal ellátott temperáló önitatókból itatják. Kötött tartásmód esetén a kitrágyázás napi-kétnapi gyakoriságú, s a gondozók kiszolgáló teljesítménye 15-20 állat között mozog.
Kötetlen, mélyalmos tartás alkalmazásakor az élőmunka hatékonysága eléri a 20-30 egyedet is, sőt jól szervezett munkafolyamatokban ez az érték még
növekedhet. A kitrágyázás pedig évi 2-3-szori alkalomra csökken. A hízóbikák hizlalásakor a gondozói, ápolási munkák szerepe megnő, hiszen kötött tartás
alkalmazásakor az állatok komfortérzete döntően ettől függ.

A tehenek elhelyezése, gondozása

A teheneket a hasznosítási iránynak megfelelően kell elhelyezni és tartástechnológiájukat is aszerint kell megválasztanunk. A húshasznú (nem fejt) állományok egyedeit egész évben gulyákba (azonos biológiai fázisban lévő tehenek) csoportosítják, s úgy helyezik el. Mivel a húshasznú tehénállományok az év legnagyobb részét a legelőn töltik, ezért tartásukat (tavasztól őszig) a minimális költségszint jellemzi. A hústehenek legelőn kialakított nyári szállása egyszerű – elsősorban borjak számára létesített – épületből, karámból, etető- és itatóhelyből, valamint borjúóvodából áll. Az épület mélyalmos rendszerű. A hústehenek teleltetési feltételeit a legszükségesebb beruházási igény jellemzi. Éppen ezért az üzemek számos eltérő változatot alkalmaznak. A legolcsóbb megoldások az épület nélküli teleltetési (a telelőkertes, a szélvédett völgyben, valamint az erdősávok által szélvédett helyeken kialakított) módszerek. Épületben való teleltetés esetén az épületek lehetnek szerfavázasak, fészerés hangárszerűek. Minden változatban a mélyalmos technológiát alkalmazzák. Az épületekhez kifutók és karámok tartoznak. A hústehenek kisebb részét ma is lekötve elletik, zöme azonban napjainkban már „csikóbokszokban” ellik. A tejelő és a kettős hasznosítású tehenek nagyüzemi tartására ma már a mélyalmos, nyitott vagy zárt istállóban lévő kötetlen elhelyezési mód a jellemző. Az istállóépületek könnyűszerkezetesek, mélyalmosak vagy pihenőbokszos megoldásúak. Az etetőteret és a pihenőteret különválasztják. A szigeteletlen, zömében hullámpala tetőzetű épületek nagyobbik fele téliesíthető. A pihenőtér – a technológiai változattól függetlenül – alomszalma borítású. A jászlakat, etetőasztalokat a kifutókba, karámokba, vagy az épületek peremére építik be. A telepeket burkolt közlekedő- és felhajtóutak hálózzák be. A tehenek kezelőistállói (pl. inszemináló egység) lehetnek kötöttek, s kötetlenek is. A legfontosabb, hogy a betelepítési sűrűség megállapításakor vegyük figyelembe az állatok egyedi igényeit.

A szeglemezes szerkezet a mezőgazdaságban

 

A szeglemezes tetőszerkezeteket a világon közel hatvan éve kezdték alkalmazni. Ma már széles körben elterjedt a mezőgazdaság területein.  Az angolszász piacokon szinte kizárólagosan ezt használják, de Nyugat-Európában is nagyobb a felhasználása , mint a kézimunka alapú ács-piacnak.

Tűpontos tervezés

 

A szeglemezes tetőszerkezetek tervezésekor minden esetben statikai terv készül, a statikus részéről nagyon komoly, törvényben meghatározott felelősségvállalás mellett. Ezzel garantáljuk a szerkezet stabilitását. Ez az egyik legnagyobb előnyünk a hagyományos tetőszerkezetekhez képest – azoknál ugyanis szinte sohasem készül statikai terv.

Akár 30%-kal kevesebb anyagfelhasználás

 

A szeglemezes tetőszerkezeteknek pontos, Eurocode alapján történő statikai számítás lehetővé teszi, hogy a szerkezet minden elemében megfeleljen a hatályos szabványoknak, azonban „feleslegesen” plusz anyag ne kerüljön a szerkezetbe, így biztosítva annak gazdaságosságát.

Tető gyosan

 

A szeglemezes tető,  üzemi körülmények között gyártott, azonnal felhasználásra kész, amit a helyszínen, az építés során külön csavarozni már nem kell, ezért sokkal gyorsabban elkészül, mint egy hagyományos tetőszerkezet. A szeglmezes rendszer jóval kisebb keresztmetszetekkel dolgozik, ezzel a hagyományos faszerkezetekhez képest felére csökkenti az anyagmennyiséget.

nagy fesztáv

 

Szeglemezes tetőszerkezettel a hagyományos ácsszerkezetnél nagyobb, alátámasztás nélküli szabad akár 40 m-es fesztáv is gazdaságosan megvalósítható. Nem szükséges szilárd födémet építeni, nem szükségesek a közbenső teherhordó falak. Ez az építészeknek a technológiai igényeknek megfelelő belső téralakítást tesz lehetővé.

 

időtálló, tartós faanyag

 

A felhasznált fenyő nedvességtartalma garantáltan 20 százalék alatt van, tehát nem vetemedik az I. osztályú faanyag C24 szilárdsági osztályba tartozik, ami a legjobb mutató.

Ingyenes ajánlatkérés

A FarmTető hagyományos fából készült fa tetőszerkezeteket és keretállást gyárt időjárásfüggetlenül, teljesen robotizált eszközparkkal, szakértő mérnökök közreműködésével!

Miért Válasszon minket?

  • Akár 30%-kal kevesebb fából 2x olyan szilárdságú szerkezet
  • Kevesebb, feleslegmentes faanyag felhasználás, azaz olcsóbb szerkezet
  • Teljesen automatizált, időjárásfüggetlen üzem, számítógépes, statikai tervezés
  • Csúszásmentes tervezés és gyártás felesleges költségek nélkül
  • Teljes körű szolgáltatás: tervezés, gyártás, szállítás egy kézben

Kérje ingyenes, kötelezettségektől mentes árajánlatunkat most!

FarmTető - szolgáltatási kör és terület

  • #szeglemezes tető Pécs
  • #farm tető Dunaújváros
  • #rapid tető Sümeg
  • #tetőszerkezet készítés Dombóvár
  • #baromfitelep tető Ajka
  • #lovarda tető Tapolca