A lovarda épület legyen cége reklámja

A létesítmény helyének kijelölésekor több szempontot is figyelembe kell venni (építésjogi előírásokat, talajtani, domborzati viszonyokat stb.).
Építésjogi szempontok. A tervezés előtt feltétlenül tájékozódni kell a helyi önkormányzatnál. Az önkormányzat három csoportba sorolja a területét (beépítési övezet, belterület, külterület), s annak megfelelően dönt az engedélyezésről. A lovas létesítmény sportlétesítménynek minősül, így ha a környezetbe illik, akár belterületen is megvalósítható, de figyelembe kell venni, hogy a „szagterhelés”, a por, a legyek, a zaj a szomszédokat zavarhatja. Iparterületre, ha lehet, ne építkezzünk. Az építési tervben ki kell térni a tűzbiztonságra, a védőtávolságokra, az állatvédelmi szempontokra, külalakra stb. Talajtani szempontok. Mivel az épület tömegét a talaj viseli, meg kell vizsgálni a talaj szerkezetét, minőségét. Köves, kavicsos ne legyen, mert az a lóra veszélyes. Foglalkozni kell a talaj felmelegedésével, hőforgalmával is, ami
a talaj színétől és víztartalmától függ. Figyelemmel kell lenni a talaj nedvességére, vízkötő képességére, a talajvíz magasságára is. Nedves talajokra vagy
ahol a talajvíz szintje magas ne építsünk. Fontos, hogy a talajvíz a padozat alatt l50 cm-nél mélyebben legyen kora tavasszal, a hóolvadás után. Ha magas a talajvíz, az épületek fala könnyen átnedvesedik, de a nedves talajok elősegítik a 170 paraziták fejlődését is, és lehetővé teszik a fertőzőképes formák hosszú életben
maradását. A talajban előfordulhatnak orsóféreg-peték és -lárvák, a gyomor- és bélférgességet okozó fonálférgek lárvái, tüdőféreg-lárvák és mételypeték. E paraziták többsége azonban rosszul tűri a napfényt és a szárazságot. Kórokozó mikroorganizmusok kis számban vannak a talajban, mert a talaj mikrobái antibiotikus hatásuk révén elpusztítják azokat. Néhány kórokozó spórája azonban hosszú évekig fertőzőképes maradhat. Ilyen lehet pl. a lépfene spórája, ami manapság már ritkán betegít, a rosszindulatú vizenyő spórái, amelyek rendkívül ellenállóak. A tetanuszbaktériumok az emlősállat ürülékével jutnak a talajra, ahol spórát képeznek, így különösen sok spóra található a trágyázott talajokban. Nem szabad állattartó telepet létesíteni olyan talajon, ahol korábban dögtér vagy szeméttelep volt. Domborzati viszonyok. A telepet ne telepítsük mély fekvésű helyre, völgy fenekére, mert itt gyakori a köd, a fagy, s az ilyen környezet hajlamosít a légzőszervi megbetegedésekre. Az épületeket a telep legmagasabb pontjain célszerű elhelyezni, mert ez megkönnyíti a csapadék és a hólé elvezetését. Nem ajánlatos 15%-osnál meredekebb lejtőkre építeni, mert ez megdrágítja az építkezést. Kerüljük az északi, észak-keleti lejtőket is, mert itt nem élvezhető a napfény előnyös hatása. Legcélszerűbb az épületeket egy síkon elhelyezni (kevesebb a földmunka). Ha a telep nem eléggé szélvédett, telepítsünk köré erdősávot, ami a porszennyezettséget is csökkenti. Levegőszennyező ipari üzemek szélárnyékába sem szabad állattartó telepet létesíteni.

Az épületek tájolását többnyire úgy alakítják ki, hogy rövidebb oldaluk essék az uralkodó szélirányba, azaz észak-déli irányba, mert így kisebb télen a falakon át történő hőveszteség. Nyáron viszont számolni kell az istállók nagyfokú felmelegedésével. Félig nyitott istállókban lényeges, hogy az állatok a széltől védve legyenek. Ezért az istállók hosszú, zárt oldalát fordítják az uralkodó szélirányba. Ha az istálló kifelé billenő ablakokkal készül, ezek a szélárnyékos oldalon legyenek, egysoros istálló esetén a déli oldalon. A kétsoros istállókat észak-déli irányra ajánlják tájolni, mert így az egyik oldal délelőtt, a másik délután kap napot. Az épületek közötti távolság a magasságuk kétszerese legyen.

Az épületek harmonikusan illeszkedjenek környezetükbe és környezetük, a parkosítás is esztétikus, tájba illő legyen. Meg kell tervezni a vízellátást is.
Kérjük ki geológus véleményét. Tájékozódjunk a kutak vízhozamáról és vizsgáltassuk meg a vízminőséget. Lovanként 60–80 l vízre van szükség (ezenkívül
számolni kell az emberi szükségletekkel, az öntözővíz igénnyel). A szennyvíz elvezetését is előre meg kell terveztetni. Biztosítani kell a villamosítási lehetőséget, a hálózati áramellátás zavara esetére saját áramforrásról is gondoskodjunk! A telepen nem haladhat át út vagy vasút, de megfelelő bekötőútra szükség van. Fontos a lovarda jó megközelíthetősége, akár tömegközlekedéssel is. A különféle létesítményektől a fertőzési veszély, bűzhatás stb. kiküszöböléséért az előírt védőtávolságot be kell tartani. Olyan telepet kell kialakítani, ami lehetővé teszi az állatok fertőzésmentes, egészséges környezetben való tartását. Az állatok tartása az emberek és az állatok egészségét sem veszélyeztetheti, a környezetet pedig nem károsíthatja. Gondolni kell a lovasok, vendégek kényelmét biztosító létesítményekre is, melyek a tisztálkodást, átöltözést stb. szolgálják. Lovas létesítmény létesítését, bővítését, átalakítását, használatba vételét az építésügyi hatóság a területileg illetékes MgSzH Élelmiszerlánc-biztonsági és Állat-egészségügyi Igazgatósága – mint közreműködő szakhatóság – véleménye alapján engedélyezi, a benyújtott tervek alapján.

Nagylétszámú állattartó telepen az állatok tartására szolgáló épületeken kívül még egyéb építményeket is meg kell valósítani a járványügyi szempontok miatt. A telepet kerítéssel kell körülvenni, a személy- és a járműforgalom részére pedig külön bejáratot kialakítani. Az illetékes állat-egészségügyi szakigazgatási szerv (MgSzH) indokolt esetben egyes építmények megvalósítása alól felmentést adhat. Néhány egyéb építményt környezetvédelmi szempontok miatt kell megvalósítani, pl. a szennyvízkezelés és elhelyezés létesítményeit, a trágyakezelés létesítményeit, a szilárd vagy folyékony anyagok tárolására szolgáló egyéb földalatti és föld feletti létesítményeket. Kislétszámú telep esetében enyhébbek a követelmények. Többféle kialakítású lóistálló ismert, a legfontosabb követelmény velük szemben az, hogy az elhelyezés feleljen meg a ló igényeinek. A szabadon tartott és az istállózott ló napi tevékenysége összehasonlítható a 101. ábra alapján. A ló a többi gazdasági állatfajhoz viszonyítva kevésbé épületigényes, jól bírja a hideget is, ha ahhoz fokozatosan hozzászokott, és ha a hideg nem párosul nedvességgel, magas páratartalom

A járdák fellocsolása, vízpermet bejuttatása a párolgás miatt hőt von el a környezetből. Oda kell azonban figyelni arra, hogy a páratartalom ne emelkedjen fel
túlzottan, mert ez nehezíti az állatok párologtatással történő hőleadását, márpedig a ló jól izzad. A felesleges párát fokozott szellőztetéssel tudjuk eltávolítani, amit ventilátorokkal, ajtók, ablakok kitárásával érhetünk el. Gondoskodjunk kellemes, üdítő hatású ivóvízről (és mellette ásványianyag-pótlásról).

Fokozott szellőztetéssel a keletkezett pára eltávolítható. Minél kevesebb folyadék elpárolgására adjunk lehetőséget, csökkentsük a mosással végzett tisztogatást.

A páratartalmat a közlekedő utak locsolásával vagy vízpermet befúvatásával fokozhatjuk.

Ilyen esetben nyáron fokozottan szellőztetni kell.

Először ki kell deríteni az okát, meg kell állapítani, hogy hol „húz” be a levegő. A kereszthuzatot fenntartó ajtók vagy ablakok közül az egyiket be kell
csukni.

A legfontosabb a zsúfoltság megszüntetése, a megfelelő hőmérséklet biztosítása és a szellőztetés. Ügyelni kell a vizelet elvezetésére. A pihenőtéren a
padozat mindig tiszta és száraz legyen. Folyamatosan gondoskodjunk friss, száraz alomról. Az itatókat úgy helyezzük el, hogy azokból minél kevesebb víz
kerüljön az alomra, illetve a padozatra, karbantartásukról gondoskodni kell, ne csepegjenek.

Fel kell deríteni a porképződési forrásokat, meg kell szüntetni azokat. A szellőztetés is csökkenti a port. A granulált tápok etetése, valamint a takarmány nedvesítése is hatásos. A rendszeres pókhálózás, a berendezések tisztogatása, a pormentes alom használata, a levegő nedvesítése is jó megoldás lehet. Az istállómunkák helyes szervezése is nagyon fontos, mert a lovakat érő porterhelés jelentősen csökkenthető. Almozás alatt ne tartózkodjanak a lovak az istállóban

Az istállók szakszerű üzemeltetésével, a levegőt szennyező és fertőző források kiiktatásával, a porforrások megszüntetésével, a beteg állatok elkülönítésével, valamint a levegő fertőtlenítésével. Erre az UV sugarakat kibocsátó germicidlámpa alkalmas, de csak azokat a mikroorganizmusokat pusztítja el, amelyeket közvetlenül eltalál.

Mindig tartsuk tisztán az istálló ablakait, mert a befagyott és piszkos ablakok a napfény 50–60%-át is képesek visszatartani. Ügyeljünk a kialakításukra is,
valamint rendszeresen portalanítsuk a mesterséges fényforrásokat. A hálózati áramkimaradások esetére álljon rendelkezésre telepi aggregátor.

Kerüljük az istállón belüli hirtelen zajkeltést, ne kiabáljunk, és ha lehet, ne csapjunk felesleges zajt. Jó minőségű, csendes ventilátorokat használjunk, vagy
szigeteljük azokat. A takarmánykiosztást megelőző zajok kedvező élettani hatásúak is lehetnek, hiszen egyes feltételes reflexek a zajokra is épülhetnek.
Természetesen a zajnak ilyenkor azonos időpontban és rendszeresen kell fellépnie.

Az istállófolyosó kialakításánál az egysoros, bokszos istállóban minimum 2,5 m-t, míg a kétsoros elhelyezésnél minimum 3 m-t hagyjunk a lovak biztonságos vezetése érdekében. (Kisméretű és pónilovaknál elegendő 2 m). A lónak ahhoz, hogy körbeforduljon kb. a testhosszával azonos helyre van szüksége.
1,60–1,70 marmagasságnál kb. 2,4–2,5 m (vezetőszáron további 50 cm) hely szükséges (fordulási sugara min. 1,50 m). Ezért, valamint a szervizigényeket is
figyelembe véve a legkisebb elfogadható folyosóméret 3 m. (Ennél szűkebb helyen már csak nagyon lassan, óvatosan – „topogva” – szabadna fordulni, főleg
egy hirtelen körbefordulás sérülés- és balesetveszélyes.